Bozsó János festőművész egykor létező műtermeit idézi fel a kiállításunk.
Kezdő piktorként Kecskemét külvárosában egy Máriavárosi padláson eszkábálta össze „műtermecskéjét”. Majd 1957-ben költözött a frissen renovált Klapka-ház egy szobájába, élete első „igazi” műtermébe, az akkori múzeumigazgató szolgálati lakása mellé. Teltek az évek, az évtizedek, az ismeretlen, nincstelen művész elismert alkotóvá vált, gyűjtőszenvedélye kiszorította a műterméből. Az egykori szolgálati lakást is zsúfolásig töltötték az értékes műtárgyak. Műgyűjteményét szülővárosának, Kecskemétnek adományozta. Múzeum nyílt az egykori műterem helyén. A művész mind újabb helyre költözött az ingatlanon belül. 1998-ban bekövetkezett haláláig használt utolsó műtermének helyén kialakított kiállítóteremben rendeztük be tárlatunkat. A falakon egymás alatt, fölött sorakozó festmények, a fotók arra a miliőre emlékeztetnek, amelyben a művész körbevette magát alkotásaival, ahonnan – szavaival élve – a természet műtermébe indult alkotni. Több művén feltűnik a Klapka-ház, az udvar, az 1960-as évek műterme.

Tradíció és megújulás – Válogatás a Gundel-gyűjteményből
Az étterem több tulajdonos- és bérlőváltozás után helyet keresett a képzőművészeti gyűjteményének biztonságos elhelyezésére és bemutatására…
